Gasztrokalandok

Holduvar

Írta: kiskorpás

Szombat este. Margitsziget. A zenélő kút mellett haladunk el kolléganőmmel - Szandrával-, akivel elhatároztuk, hogy kicsit kirúgunk a hámból. Az éjszakában csak mozgó, vagy éppen mozdulatlan pontokat pillantunk meg a kút mellett, majd kiderül, hogy a fűbe telepedett fiatalság az, ki-ki párjával, vagy nagyon társasággal. Már látjuk a lampionokat. A Holdudvarba tartunk, méghozzá azért pont oda mert az én kívánságom, hogy szabadtéri legyen, a kollegínáé meg hogy ne bulizós. Miután Szandra kiszórta a kavicsot a szanáljából betévedünk a teraszra. A lampionok, melyek narancssárga és/vagy piros fényt kölcsönöznek a helynek, igencsak hangulatosak, csakúgy mint a bárpult a terasz közepén. A székek és asztalok engem a szocreál korszakos nyaralásos időszakra emlékeztetnek, ahol még boldogan és tudatlanul másztunk székre fel, meg estünk is le róla ugyanilyen hévvel. Elhaladunk egy csocsó és egy ping-pong asztal mellett, ugyanis ekiben feltámad a jétékkedv, meg a ser ereje, nyugodtan nekiállhat egy-egy menetnek. Rajta hát! Még úgysem láttam ittas ping-pingozókat!:)
Nem nagyon messze a bárpulttól - de elég messze ahhoz, hogy két koktél után sikeresen odasasszézzunk - találtunk egy kisasztalt. Jöhet az itallap! Én már tudom is! Cosmopolitant kérek! Pincérek sora az egyik oldalon.
- Hahó! Möszijő!
- Nem, kérem! Én csak szedem az asztalokat!
Áh! Akkor Szandra felkerekedik és az első kört állva eltűnik a szem elől a bárpult felé. Tíz perc elteltével gondolkodóba esek, hogy netán eltévedt, és hangosbemondón megkérdezem, hol van a Cosmóm, de nem volt erre lehetőségem, mert egy emberke odajött hozzám, és széles vigyorral az arcán elkérte az egyik széket. Még öt perc elteltével megjelent Szandra, kezében az üdítő halványéenkert színű Cosmóval. Egészségedre! Ital közben grillezett étel illata csapja meg orrunkat, de fent maradunk a széken. Szendvicsek kínálják magukat 790 Ft-ért. Van csirés, halas és mozzarellás, salátával, nagy adag hagymával. Az illat annyira hűde! - hogy vettünk is egy-egy szendvicset. Aztán következett a második kör. Mármint koktél:) Én hűséges maradtam az áfonyás vodkámhoz, Szandra viszont megpróbálkozott az Orgazmussal. Utam a bárpulthoz nem volt épp egyenes, de végül megrendeltem a két italt. A lány készségesen felírta a rendelést,majd fizettetett. Egy kis türelmet kért. Rendben. Majd a két pultos lány és a fiú kapkodta a következő rendeléseket, a mixer pedig keverte az italokat.
Az italok sokan voltan, a mixer viszont egymaga, így annyit kellett várnom az italra, hogy akár meg is szondáztathatott volna a rendőr, simán továbbenged gyalog a hídon...
Tíz perc! Kezemben az italokkal slattyogok vissza az asztalunkhoz, és csodálkozva veszem észre, hogy egy székkel megint szegényebbek lettünk. Sebaj! Az Orgazmus ala natur, ami a díszítés hiányát és nyers mivoltát jelenti. Hiányikt a lényeg! A banán, s az azt körülvevő koktélcseresznye. Finom? Finom! Lehet, hogy elrontottam a dolgot és már a következő kört is kikérhettem
volna, mert úgy talán elkészül addigra, mire vegzünk a második italunkkal. Ismételten itallap, de közben megjelenik az egyik asztalleszedő fiúka akitől gyertyát kérünk hangulatunk további fokozása érdekében. Azt mondta, hogy megteszi, amit meg kell! Ja, nem! Azt mondta, hogy meglátja mit tehet. Legfőképpen semmit, mert egy óra elteltével sem volt gyertyánk. Kinéztünk egy Vincent nevezetű koktélt, ami mellékesen 151% rumból és mandulakrémből állt. Bevállaljuk? Még szép! Újabb negyed óra elteltével Szandrácska megjelenik két féldecis pohárral. Ijedten kérdezem tőle, hogy hol vannak a koktélok, mire azt feleli, hogy a kezében. Nane! Pohárba nyelvezés után savanyú kép, majd az ötletem elvetése, miszerint húzzuk le egy kortyra. Elvagyunk vele, s közben az utolsó székünket is elkobozták a folyamatosan érkező emberek. Kezd hűvössé válni az idő, ezért már csak egy koktél van hátra. Természetesen egy Cosmo nekem, és egy Pina Colada Szandrának. zlik neki. Fel is van díszítve, ahogy illik:) Kifelé menet vágyam teljesül, s két ember ping-pongozik serrel a kezében. Vagy ezt már csak én képzeltem oda?!