Lenoteca

Írta: kiskorpás

Péntek esti körutunk ezúttal a L’enoteca borbárba vezetett. Az Erzsébet híd és a Lánchíd között elhelyezkedő borbár nemcsak a borok széleskörű kínálatával kápráztatja el a betévedőt, de a látvány sem elhanyagolható annak, akinek sikerült a bejárattal szembeni széket elhappolnia. A Belgrád rakpartról a Gellért-hegy sziklás részét, valamint az azon épp felkapaszkodó, a halállal is dacoló mászókat is látni véltük, kik a 235 méter magas csúcsra törvén szemlélhetik meg a Felszabadulási emlékművet, mely később a Szabadság-szobor nevet kapta. Igen, nyár van. És igen, van terasza a helynek, de a levegő lehűlt, a szél feltámadt, így jobbnak véltük, bent elhelyezkedni. Két pincér állt rendelkezésünkre.

Az asztalon terítő helyett zsírpapír várta a rátámaszkodó búsborozgatót. Teljesen amatőr módjára mentem ’borozgatni’. Nem mondhatom, hogy hajszálnyit is értek e nedűhöz, így a pincérre bíztam magam. Kértem, hogy száraz és fehérbor legyen. Flaccianello-t (Sangiovese) ajánlotta.

Majd sajttálat rendeltünk. 2360 magyar forintért kínálta magát, mi pedig egyrészt nagyon éhesek voltunk, másrészt jólértesült kisasszonyokként tudtuk, hogy a bor és sajt összetartozik, mint Babits és az ő fekete országa. A bort kihozták, Szilvit gyors megkérdeztem, hogyan kell hivatalosan inni a bort. Nem kell hivatalosan inni. Rendben, akkor egészségetekre!